Azért, hogy ne legyen akkora trauma az a bizonyos szeptember elseje, érdemes már pár nappal korábban megkezdeni a hangolódást.
A szünidő júniusban még végtelen hosszúnak ígérkezik, ám augusztusban már minden gyerek rájön, hogy hamarosan vége a nyaralások, délig alvások és a nagyszülőknél töltött gondtalan hetek időszakának. Vannak, akik szomorkodnak, mások izgalommal tekintenek az új órák elé, és sokaknak a barátok is hiányoznak már.
A felborult bioritmusokat már az iskolakezdést megelőző héten próbáljuk visszaállítani a korán kelés és korán fekvés rendszerébe. A helyes sorrend azonban a korán fekvéssel kezdődik, hiszen nem várhatjuk el egy gyerektől sem, hogy korán keljen, ha késő estig szaladgálnak a kertben, vagy a nappaliban. Alakítsunk úgy egy napot, hogy a gyermek kellően elfáradjon: kiránduljunk, strandoljunk. Ha ez megvan, kisebb lesz az ellenállás a korai estimesével szemben.
Határozzunk meg az iskolával kapcsolatos feladatokat, amiket osszunk el a hét minden napjára. Elmenni a tankönyvekért, bekötni őket, órarendet írni több példányban – így a hűtőszekrényre is jut egy, összeállítani a testnevelés-felszerelést. Lányokkal jó móka lehet megtervezni, milyen szetteket fog viselni az első héten.
Nagyobbakkal kicsit ismételhetünk is, hogy lássuk, mennyire kopott meg a nyelvtudás, emlékszünk-e még a törtekre és az ly-os szavakra. Ha már az ellenőrzésről van szó, még időben győződjünk meg róla, hogy nem merült feledésbe egy-egy nyári projekt, mint például egy olvasónapló vagy egy préselt levélgyűjtemény, nehogy a nyár utolsó napjának estéjén érjen minket meglepetés.