Kevesebb mint egy hét van hátra a nemzetközi nőnapig, amit Magyarországon 1948 óta ünneplünk. Bár a családokban a gyereknap, az anyák napja és az apák napja kerül előtérbe, a nőnap megünneplése is egy kedves módja a szeretet és a megbecsülés kifejezésének.
Az iskolából olyan emlékeink lehetnek, hogy a fiúk vonakodva adták át az egy szál virágot, vagy éppen már az asztalon voltak a kis ajándékok, mire a diákok megérkeztek. A nőnap közeledte jó alkalom lehet arra, hogy leüljünk beszélgetni a fiúkkal, és elmagyarázzuk nekik a jeles nap lényegét. Nőnapon nem pusztán a nemeket ünnepeljük, hanem megemlékezhetünk a történelem jeles nőalakjairól is. Értékeljük át az elavult nemi sztereotípiákat, és beszélgessünk ezekről a gyerekekkel. A jövő egyenlősége és elfogadása azon múlik, hogyan neveljük gyermekeinket a jelenben.
Hogy az ünnep ne csak kötelesség legyen, igyekezzünk olyan családi programot kialakítani, amit mindenki élvez. Menjünk el kirándulni, készítsünk közösen egy különleges ebédet, vagy készüljünk a környezetünkben élő nőknek és lányoknak kézműves ajándékokkal – lehet az rajz, képeslap, vagy egy hajtogatott kis virág. Esetleg megtanulhatunk közösen egy alkalomhoz illő verset – a verstanulás jótékony hatással van a memóriára és kihat más dolgok tanulásának hatékonyságára is, tehát egy kellemes és hasznos tevékenység.
Ha nem szeretnétek sokáig keresgélni, mi a következő verset ajánljuk:
Mezei Zoltán: Nők napjára
Ha a nőnap nyáron volna,
Rózsát kötnék egy csokorba.
Szegfűt vagy búzavirágot.
Megérdemlik azt a lányok!
Ha a nőnap ősszel volna
Lombot kötném szép csokorba
Tarkát, sárgát, pirosat,
Köszöntse a lányokat!
Hideg télben fenyőágat,
Bogyót szednék minden lánynak.
Piros láncot fűznék össze,
A lányokat hadd köszöntse!
Tavasszal nem telik másra,
Csak néhány szál ibolyára,
És ha az nincs, fogadjátok
szívesen a hóvirágot!